Egyetlen nézőpontból nézve minden történet egy­szerűnek tűnik: mindennek meg van a helye, a magya­rázata, csak egy az igaz, csak egy a valódi. Egyetlen nézőpont nem világítja meg a hátteret, nem kérdezi a miérteket, nem keresi a részleteket. Egyetlen nézőpont nem akar mindent felkutatni, nem akar mindent megmutatni. Egyetlen nézőpont nem képes mesélni.
Feszty Árpád Párizsban járva úgy érezte, a Millen­niumra készülő Pest és Buda is megérdemelne egy körképet, egy olyat, amely Napóleon hadviselése helyett valami csodát, valami nekünk is fontosat mutatna be, az örökkön örökkére. A bibliai özönvíz története helyett aztán apósának, Jókai Mórnak köszönhetően A magyarok bejövetelét csodálhatta a nép, az erre a célra felépülő Rotunda épületébe, valahol a mai Szépművészeti helyén. A körkép minden részletet meg akart örökíteni, minden kérdésre választ adni, minden pillanatot felkutatni. A kép mesélni tudott.
Sebestyén László Budapesten járva úgy érezte, a foly­ton változó Pest és Buda megérdemelne egy feszt panoráma sorozatot, egy olyat, amely a magyarok bejövetele helyett valami új csodát, valami most épp fontosat mutatna be, az örökkön örökkére. A Rotunda épülete helyett egy albumba csodálhatja a nép a ké­peket, amelyek minden részletet meg akarnak mutatni, minden kérdésre választ adni, minden pillanatot felkutatni. A képek mesélni tudnak.